3. Fejezet - Mindig jól jön a változás

3. Fejezet - Mindig jól jön a változás

Amikor kinyitottam a szememet, megláttam az ablakon át megcsillanó napsugarakat. Valószínűleg ez a tavasz utolsó pár kellemesen napsütéses napja. Az ágyba fekszek, egyedül. Harrynek biztos dolga akadt, na mindegy. Elalvás előtti utolsó gondolataim azok voltak, hogy Harry átkarol. Erre az emlékképre nem bírtam nem mosolyogni. Elindultam az ebédlő felé, tegnap csak reggelit ettem és ezt most érzem is. Most többen vannak mint tegnap és sokkal több ápoló is van, akik furán méregetnek engem, de megpróbálok nem tudomást venni róluk.  A reggeli most is az volt ami tegnap. Csak most kaptam hozzá pár tablettát, amit az egyik ápoló előtt be is kellett vennem. Az ablakon kifelé bámultam és csak arra bírtam gondolni, hogy minél hamarabb kijussak a kertbe.

Végeztem a reggelivel és a hosszú folyosón jártam amikor megpillantottam magam az egyik tükörbe. A hajam borzalmasan néz ki, ezért gyorsan össze fogtam egy karomon lévő hajgumival (szerencse, hogy ezt megtarthattam).  A szemeim elég karikásak, de ahhoz képest, hogy egy elmegyógyintézetbe vagyok egész tűrhetően nézek ki.  A kertbe kiérve alaposan megfigyeltem, hogy egy erdő veszi körül a helyet. Így teltek a napjaim. A tavasz eltűnt, úgy ahogy Harry is.

Elhatároztam, hogy nem fogom itt játszani „a jó kislányt” Az orvosom,Mr.Price  nem is vizsgál meg naponta ahogy mondta. Egy alkalommal amikor nem volt az irodába bementem és  megnéztem a papírjaimat és az a szöveg állt benne, hogy „a páciens nem mutat jeleket a változásra”. Mindig jól jön a változás szóval  én lettem a rosszlány a zárt osztályon.

-Allison, ma jön pár napra Harry. Önnek meg jót tenne, ha korabeliekkel is tartaná a kapcsolatot, szóval együtt lehetnek. Kérem próbáljon meg viselkedni. Örülnék neki. – Mr.Price

-Na jó..talán megpróbálhatom, de semmit nem ígérhetek. – Allison: Úristeeeen! Már olyan rég nem láttam Őt. Remélem ugyanott folytathatjuk, ahol abba hagytuk. De ez kicsit gyanús, hogy csak úgy vele tölthetek pár napot..