3. Fejezet - Mindig jól jön a változás
Amikor
kinyitottam a szememet, megláttam az ablakon át megcsillanó napsugarakat.
Valószínűleg ez a tavasz utolsó pár kellemesen napsütéses napja. Az ágyba
fekszek, egyedül. Harrynek biztos dolga akadt, na mindegy. Elalvás előtti
utolsó gondolataim azok voltak, hogy Harry átkarol. Erre az emlékképre nem
bírtam nem mosolyogni. Elindultam az ebédlő felé, tegnap csak reggelit ettem és
ezt most érzem is. Most többen vannak mint tegnap és sokkal több ápoló is van,
akik furán méregetnek engem, de megpróbálok nem tudomást venni róluk. A reggeli most is az volt ami tegnap. Csak
most kaptam hozzá pár tablettát, amit az egyik ápoló előtt be is kellett
vennem. Az ablakon kifelé bámultam és csak arra bírtam gondolni, hogy minél
hamarabb kijussak a kertbe.
Végeztem a
reggelivel és a hosszú folyosón jártam amikor megpillantottam magam az egyik
tükörbe. A hajam borzalmasan néz ki, ezért gyorsan össze fogtam egy karomon
lévő hajgumival (szerencse, hogy ezt megtarthattam). A szemeim elég karikásak, de ahhoz képest,
hogy egy elmegyógyintézetbe vagyok egész tűrhetően nézek ki. A kertbe kiérve alaposan megfigyeltem, hogy
egy erdő veszi körül a helyet. Így teltek a napjaim. A tavasz eltűnt, úgy ahogy
Harry is.
Elhatároztam,
hogy nem fogom itt játszani „a jó kislányt” Az orvosom,Mr.Price nem is vizsgál meg naponta ahogy mondta. Egy
alkalommal amikor nem volt az irodába bementem és megnéztem a papírjaimat és az a szöveg állt
benne, hogy „a páciens nem mutat jeleket a változásra”. Mindig jól jön a
változás szóval én lettem a rosszlány a zárt
osztályon.
-Allison, ma
jön pár napra Harry. Önnek meg jót tenne, ha korabeliekkel is tartaná a kapcsolatot, szóval együtt lehetnek. Kérem próbáljon meg viselkedni. Örülnék neki. – Mr.Price
-Na
jó..talán megpróbálhatom, de semmit nem ígérhetek. – Allison: Úristeeeen! Már
olyan rég nem láttam Őt. Remélem ugyanott folytathatjuk, ahol abba hagytuk. De ez kicsit gyanús, hogy csak úgy vele tölthetek pár napot..
